~~~♥♥♥~~~
Pontosabban a kávémon, mert azzal vigasztalom/nyugtatom magam, míg ezt a bejegyzést megejtem.
Vercsi az elmúlt két napos (újabb) betegsége után volt annyira jól, hogy elvigyem a nagymamához.
Hazafelé beugrom a közeli barkácsáruházba.
Minden megy a maga útján, amikor is egyszer csak az egyik piros lámpánál leáll az autóm.
Indítom, nem megy.
Újra indítom, semmi.
Kétségbeesve nézek a visszapillantó tükörbe: mögöttem egy teherautó és közeledik egy busz is.
Vészvillogó bekapcs.
Közben a lámpa zöldre vált, aki tud kikerül.
A busz, amely időközben odaér már nem tud átmenni, mert újra piros.
Mellettem áll, félig elfoglalva a szembejövő forgalom sávját.
Kiszállok, próbálom áttolni az autót a jobbra kanyarodó sávba.
Rájövök, ott sem lesz jobb.
Közben a lámpa újra zöld.
Aki tud, átmegy rajta.
Kétségbeesve nézek szét, segítséget remélve.
Látom is, hogy a taxisofőr, aki eddig figyelte szerencsétlen ténykedésemet, már jön is.
Egy sötétkék autó visszatolat elém, már száll is ki a sofőr.
Közben egy rendőrautó is megáll mögöttem, úgy dönt mégsem kerül ki.
Talán látta, hogy egy nő az, aki áll a kereszteződés kellős közepén.
Ráadásul szőke.
"Jónapot, asszonyom! Van valami probléma?"
És közben azzal a jellegzetes mozdulattal megigazítja az öv csatját.
Most nem tudok mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy fiatal és jóképű.
A mosolyom némiképp bárgyúra sikeredik, miközben elhadarom neki, hogy valószínűleg kifogyott a benzin.
Hirtelen azt sem tudom, mi történik körülöttem, csak kapkodom a fejem ide-oda.
Közben a sötétkék autó sofőrje elmegy, marad két lovag.
"Üljön vissza az autóba, betoljuk a benzinkúthoz!"
Merthogy Isten keze is benne lehetett a dologban:-)
Hirtelen azt sem tudom, hogy üresbe kell tenni az autót vagy sebességbe.
Fordítanám a kormányt, de kattan a kormányzár.
"Hölgyem, tegye bele a kulcsot, különben nem fog menni a dolog!"-hallatszik valamelyik jótevőm utasítása.
Némi hülye tyúk hangsúlyt vélek felfedezni a hanghordozásban.
Pedig nálam jobban kevés nő tud parkolni.
Persze ők ezt nem tudhatják.
Oké, kormányzár kioldva.
És az autóm egyszer csak elkezd gurulni, szép lassan, a lejtőn már nem is tolnak.
A visszapillantóból még látom a fess rendőrtiszt jellegzetes mozdulatát.
A taxisofőr még ellenőrzi, hogy jó helyre gurultam-e.
Mintha még hallanék egy "Tekerje a kormányt!" utasítást is.
Mire kiszállok az autóból, amit persze nagyon ferdén sikerült csak bekormányoznom, már jótevőim elszeleltek.
Nem tudom leszedni a benzinsapkát, annyira remeg a kezem.
Szerencsére jön egy benzinkutas.
"Milyet parancsol?"
"95-ös. De várjon, nem is tudom, van-e nálam pénz. Oké, mehet ötezerért."
A pénztárnál megkérnek, húzzak egy szerencsekártyát.
Én?
Ezek után?
Aztán a barkácsáruház parkolójában csak ülök az autóban és röhögve sírok.
Felhívom a férjemet, aki utoljára használta az autót.
"Nem világított a lámpa."- jelenti ki kategórikusan.
Na ja.
Még mondják azt, hogy nincsenek udvarias emberek!
Igen kevés rá az esély, hogy ezek a kedves férfiak olvassák ezeket a sorokat, de ha mégis:
Kedves hős, modernkori lovagjaim! Köszönöm!
Kellett ez most nekem. Újra és újra lejátszódik bennem a történet és egyre szélesebben vigyorgok. És már a lábam sem remeg:-)
~~~♥♥♥~~~
Hát, ez édes történet volt. :D Én is jártam hasonlóképp, csak ráadásul egy kereszteződésben kifordulva, két sáv között keresztben döglött le a kocsim (nem, nem a benzin..), hárman átpéselték nagy nehezen magukat, a dudát nyomva -persze, poénból állok meg ilyen veszélyesen vagy épp csak most vettem észre, hogy elkenődött a rúzsom, mire egy pasi megállt segíteni. De igen, vannak még lovagok. :D
VálaszTörlésJulcsi, honnan tudtad, hogy a benzin fogyott ki? Én a szerelőket is kihívtam, bevontatták a kocsit, és másnapra kiderült, nincs benne benzin. :)))
VálaszTörlésAzt ne mondd, hogy égett a lámpa, mert visszakérdezek, hogy melyik. :)))
Ja, lámpa... Amikor elindultál, akkor nem égett? :D (A én autóm szőke nőknek való, villog és pittyeg is, ha fogytán a nafna.. :D)
VálaszTörlésJó lett az új fejléc!
Hát ez eszméletlen. :-D
VálaszTörlésJulcsi, neked van tehetséged az ilyen írásokhoz, én legalábbis lelkes és hálás közönséged vagyok:-)
Ilyenkor mindig megkönnyebbülten nyugtázom, hogy sosem akartam autót vezetni.
VálaszTörlésEz annyira édes volt (már, gondolom, hogy így utólag Te is így gondolod...) nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak... és igen... látlak az autóban ülve, szintén így ;-)
VálaszTörlésKépzeld el majd cirka 50 (?) év múlva, ahogy egy nagy családi összejövetelen felszólítanak, hogy Dédi meséld el, hogy is volt a kocsival a lámpánál? ;-)
Hiába, egy héten belül ugyanaz történt velünk. Az enyém végül ötödik próbálkozásra, kilométeres tülkölős dugóval a hátam mögött elindult, aztán három nappal később végleg leállt, szerencsére a ház előtt. Most a "doktor bácsinál" pihen, ki tudja meddig és, hogy rendben jön-e egyáltalán. Megértem a kétségbeesésed, de a legjobb, hogy már most mosolyogsz a történteken.
VálaszTörlésRendőr férjjel jókat mosolyogtunk:) Övcsat igazgatására a magyarázat: ülés közben a fegyver és egyéb felszerelések elnyomják az övet és ezért kell kiszálláskor megigazítani az övet:)
VálaszTörlésVacska! Virág! A lámpa tényleg nem világított, ahogy a férjem is mondta, de a pirosban volt a mutató. Ilyenkor szokta a férjem azt mondani, hogy el kell tudnia menni még 40-km-t. Én mindig azt mondom, nem árt az óvatosság, főleg ezek után:)
VálaszTörléskastan! Néha olyan flottul megy az írás, hogy csak na. Aztán van olyan is, hogy alig-alig. Tisztára, mint a nagy költőknél:)
Juhizs! Szerintem én Dédi koromban is könnyezve-nevetve fogom elmesélni:)
Norka! Már "új" korában sem volt vele minden rendben, nem?:(
Szömörce! Mondom én, hogy jellegzetes:) Rendőr férj kollégáját csókoltatom:)
Mégegy megjegyzés a férjtől:fiatal, jóképű kollégában magára ismert:))
VálaszTörlésSzömörce, jó fej a férjed:-)
VálaszTörlésNem pont ilyet, de hasonló autós vészhelyzetet átéltem már, ismerős a kéz- és lábremegés, majd széles vigyorgás. :D
VálaszTörlésEz nagyon kedves ... és a leírás is olyanra sikerült:-)
VálaszTörlésNéhány évvel ezelőtt egy hajnali órán valaki rám dudált hátulról és veszettül integetve "kiparancsolt" a szélső sávba, megállni. Kiderült, hogy ő észrevette: az egyik hátsó kerekem leeresztett. A kedves vadidegen fel is fújta nekem és így még be tudtam gurulni egy gumishoz, aki betömeszelte a likat.
Az ilyen csodákat és lovagokat az ember lánya soha nem felejti :-)