Tájkép reggeli után

 

Nem írtam mostanában, valóban. 

Mert azt gondoltam, ha én emlékszem minden egyes pillanatra, mozzanatra, örömre, bánatra, akkor a gyerekeim is fognak. Ja, hogy ez nem így működik? Szóljatok!:)

Bár látszólag nem sok embert érdekelnek a bejegyzéseim, de drága kedves blogbarátnők és az olvasni tudó gyerekeim is rám pirítottak, hogy kapjam össze magam. Hát jó, legyen!:)

Arról már nem írok, hogy Panni túl van egy nagyszerű erdei iskolán, hogy futottunk családosan, hogy Bende színötös tanuló, hogy Vercsinél nem megy simán az oviba szoktatás, hogy voltunk sportágválasztón, hogy sokat bicikliztünk és hogy kicsit sok volt mostanában a programunk, amibe kissé belefáradtam, mert már aktualitását vesztette minden nap. 

Helyette egy montázs az utóbbi időkről, amikor még élvezhettük az őszi jutalomjátékot.