Gitározik még mindig, bár már kevésbé lelkesen. Ám amit tud, azt a kisujjából, lazán kirázza.
Az iskolában remekül érzi magát (azt csak sejtem, hogy nem nagyon vannak barátai), továbbra is kitűnő tanuló, csupa jót hallunk felőle. Hogy hogy csinálja, az rejtély, mert nem sok energiát fektet a tanulásba, ezt is kirázza a kisujjából.
Nehéz belőle kihúzni bármilyen információt, nem szívesen beszélget, csak ha a számítógépről és a velejárókról van szó.
Nehéz rá hatni, mert ragaszkodik a saját elképzeléseihez és nagyon nehéz eljutni a tudatáig, mert valamilyen álomvilágban ábrándozik, amit én (sajnos) képtelen vagyok megérteni. Meg kell tanulnom elfogadni őt ilyennek, ami nem könnyű, hosszú tanulási folyamat. Addig is a jelszó: Föld hívja Bendét! Föld hívja Bendét!
Rajta is észreveszem már az igazi kamasz allűröket, de még korántsem annyira kamasz.
A humora zseniális, mondhatni abszurd humor.
A szíve továbbra is hatalmas, az esze meg, mint a borotva.
Csípem Bendét, hasonló voltam az ő korában lányos kiadásban, manapság se szeretek feleslegesen fecsegni, bár a munkahely kicsit kinevelt a szótlanságból. Kell egy ellenpont a cserfesed mellé! :)
VálaszTörlésAz a jó, hogy mindezek ellenére azt érzem, hogy annyira a helyén van, annyira egyben van. Majdnem ő a tökéletes gyerek:)
VálaszTörlés