Ovika

Legyőztük a kezdeti nehézségeket, ha nem megyünk oviba, hiányzik neki. Az óvodát csak becézve emlegeti.

Az óvónénik szava szent, hiába mások az itthoni szokások, csakis az ovis szokások szerint hajlandó csinálni bizonyos dolgokat. Van ennek jó és rossz oldalai is.

Egyfolytában énekelget, verselget, lefordítva bizonyos verseket a maga nyelvezetére:

Templomunk a Isten háza,

atalata nyitva háha, (az ajtaja nyitva, tárva)

harang henü, héne menni, (harang csendül, ének zendül)

bennünket hív, bimbam, bimbam.

Gyakran költ maga is halandzsákat, énekeket. A legújabb ária gyöngyszem akkor született, amikor egy papírlapot vágott apró fecnikre:

Vigyázz te kicsi ollócska!

Meg ne szúrd a kezecskémet!

Mert akkor az anya nagyon mérges lesz.

Csakis szoknyában hajlandó járni-kelni, de szerencsére még nem ragaszkodik a pörgőshöz, bár pedzegeti a témát. (Csak tudnám, hova lettek Panni pörgős szoknyái...!)

Azt hiszem, túl gyakran hallja a degyönyörűvagy! kifejezést, mert kissé gyakran illegeti magát a tükör előtt.

Legújabb vicces szokása, ha meglátogatja a mellékhelyiséget:

Egyébiránt tényleg gyönyörű.