A munka ünnepének előnapját munkával töltöttem. De olyannal, hogy a derekam is fáj belé. Viszont olyan jól eső érzés, hogy végre felszámoltam az évszázados rendetlenséget az erkélyen és elengedtem rengeteg olyan holmit, amit már évek óta gyűjtögettem. Reggel, amikor még mindenki aludt, csendesen kiosontam és az első korty kávét ott ittam meg. Mit mondjak, nem tudok betelni a látvánnyal:)
Persze az igazi az lenne, ha dokumentálnám fotókkal is. De az előzmények vállalhatatlanok voltak. Elég legyen annyi, hogy három lábnyomnyi hely volt a földön, azokat is óriáslépésekben lehetett megközelíteni. Most viszont, elfér a ruhaszárító is:)
Munka és egy frissítő zuhany után pedig letekertünk a közeli retro beach-re, ettünk lángost és fagyit és ittunk limonádét és málnaszörpöt. Méltó befejezése volt a napnak. Vagy ha úgy tetszik: munka után édes a pihenés.
Zárójel1: a retro beach annyira felfejlődött, hogy már két emeletes busz szolgáltatja a betevőt, van már homokos part is homokozó játékokkal és nyugágyakkal, a háttérzenét DJ Zsoké szolgáltatja és ha jól tudom retro diszkót is szoktak itt rendezni. Egyszóval kitűnő hely egy ilyen dolgos nap után kicsit megpihenni, de láttam családilag összeröffenőket és andalgó szerelmespárokat is. Még mindig azt mondom, hogy zseniális találmány ez a partszakasz. A közelben lakóknak kötelező!
Egyetlen nüansznyi hiba árnyékolta be a tegnapi napjukat: nem készültek fel a tömegre (kígyózó sorok mindkét busznál) és sokan maradtak palacsinta, hamburger és sült hal nélkül. Viszont a lángos-eladásuk rekordot döntött:)
FB oldaluk: Dunaparty megálló
Zárójel2: A kíváncsiskodók kedvéért:)
Zárójel2: A kíváncsiskodók kedvéért:)
 |
| Ezt látom a nappali felől (hülye penészes fal:S) |
 |
| Ez pedig a teljes hossza az erkélyünknek, háttérben a hajdanvolt "dolgozószobám" maradványai |
Kedves Julcsi!
VálaszTörlésAmikor odáig jutottam az olvasással, hogy "nem tudok betelni a látvánnyal", arra gondoltam, megkérlek, tegyél ki fotót, olyan szívesen megnézném, milyen szép lett az erkély! Ekkor következtek a Te mondataid a fénykép(ek)ről. Én mégis azt mondom, mutasd meg a "következményt", kérlek! :) Az előzményeket pedig hadd fedje jótékony homály, ha Te úgy érzed... :)
Szeretettel, és köszönettel a blogodért,
Bea
Kedves Julcsi, tegnap jól kilelkendeztem magam kommentben, hogy tényleg milyen gyönyörű lett, és hogy de szuper az erkély, erre most meg látom, hogy eltűnt az írás. :( Ráadásul szerintem Te nem is láttad. :( Pedig tényleg nagyon köszönöm, hogy meghallgattad, és hogy teljesítetted a kérésem, tisztára meghatódtam tőle! :) És tényleg nagyon tetszik a lakásotoknak ez a szeletkéje, igazán büszke lehetsz rá! Nem kétséges, hogy az összes többi "szeletkére" szintén, úgyhogy legyél is, nagyon-nagyon büszke! :) :) :)
VálaszTörlésSzeretettel, köszönettel,
Bea
Köszönöm, Bea! Én kevésbé lelkendezem a lakásunkon, de ezt hosszan tudnám csak fejtegetni. A majdnem 10 év alatt, mióta itt lakunk, nem tudtam annyira megszeretni, hogy igazán az otthonomnak érezzem:( Talán ezért nem is tudok olyan rendet tartani benne, mint szeretnék vagy mint "kellene".
TörlésMost eléggé megleptél, Julcsi! Sosem gondoltam, még csak nem is sejtettem, hogy nem érzed otthonodnak! Pedig minden kép, ami csak fölkerül a blogra, olyan nagy gondosságról és szeretetről árulkodik, hogy még! :-) Tudod, a gyönyörű közeliek a virágokról és gyönyörű terítőkről, az önfeledten olvasó, játszó gyerekeidről... De nagyon sajnálom, ha így érzed, mert akkor igen nehéz lehet a helyzeted. Pedig nagyon szeretném, ha könnyű lenne, boldog és gondtalan!
VálaszTörlésTalán sarkítottam egy kicsit az előző válaszomban és túl szomorúan festettem le a helyzetet. Tény, hogy nem szeretem, de nagyon igyekszem otthonosabbá tenni és azért nem hagyom, hogy ez rányomja a bélyegét a dolgainkra. A legjobb talán az lenne, ha azt mondanám, hogy elvágyom innen, de nem is csak a lakásból, hanem a városból, egy csendes, nyugodt, szabadabb helyre.
Törlés