Azért annak nagyon örülök, hogy tudta hol vannak a határai és a táv felénél, az éjszakai erdő helyett a hazautat választotta. Mert támogatom én, amiben csak tudom és amiben csak akarja, de tudtam azt is, hogy nem készült fel rá fizikailag. Az, hogy az esze elhatározta, hogy meg tudja csinálni, azt nem biztos, hogy a teste is képes 100 km-en keresztül. Így is nagyszerű teljesítmény volt tőle és így sem fog tudni lábra állni még néhány napig.
Köszönöm, apa, hogy nem kellett végigaggódnom az éjszakát!:) Cserébe én is alig bírok megmozdulni, annyira fáj a derekam. Nevezhetnénk ezt szolidaritásnak is, de én többnek gondolom. Ez az a bizonyos együtt, jóban-rosszban:)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)