Öregszem. Erre jöttem rá, amikor tegnap meglátogattuk a legnagyobb gyermekünket a cserkésztáborban. A nomád életmód már nem nekem való. Szeretem, ha fel tudom kapcsolni a villanyt, ha folyik a csapból a víz és rendes vécén végezhetem a dolgomat.
Igen nehéz szívvel engedtük el a táborba nagyobbik fiunkat és nem csak azért, mert finnyás, kényes és önállótlan (bocs, Levi!), hanem mert elég ulibuli (apa szavaival élve, ami jelen esetben annyit tesz: rendezetlen, felületes, szedett-vedett) a csapat és bizony nem bővelkedtünk információkban sem. De mert menni akar, hát menjen.
Aztán persze alig vártuk a vasárnapot, amikorra szülőnapot szervezett a csapat, miközben naponta többször hallattunk mélyről jövő, aggódó sóhajokat és esténként egymást kérdezgetve feküdtünk le, vajonmitcsinálhat...?
A sokadik nap végére, már odáig jutottam, hogy talán igaz a mondás, miszerint ami nem öl meg, az megerősít.
Az első pillanatok azzal teltek, hogy csak fürkésztem az arcát, mit érez, mit gondol, rosszul van-e éhségtől, ápolatlanságtól. De ahogy telt az idő és ő egyre csak mesélt, csak mesélt, csak mesélt, megnyugodtam: jól érzi magát.
 |
| Őrsi-style:) |
 |
| Inkább nem akartam tudni, melyik holmi kié, elég szembesülnöm vele, ha majd hazaérnek. |
Mesélt a portyázásról (Várpalotától a Balatonig, hátizsákkal, gyalog, szabad ég alatt töltött éjszakával...), az éjjeli őrségről, a csapattársakról, bemutatta a tábort, a konyhát, a forrást.
A nap végére már egészen megnyugodtam, talán még egy picit irigyeltem is. Mert láttam, hogy a tábort tekintve minden a helyén, minden szervezett, sokat játszanak, rend van és fegyelem. Sípszó, menetelés, éneklés, imádkozás, jókedv.
Ráadásul ilyen jól még nem esett hagymaleves és spagetti, mint ami itt készült, szabadtűz fölött, kondérban, csajkából, földön ülve elfogyasztva.
Majdnem nyugodt szívvel jöttünk haza, hisz Levi egy falatot sem evett mindebből, (azt bizonygatta, hogy ő ezt megoldja) és szívesen vett részt a játékokban és örömmel vette ki a részét a munkából is.
Az időjárás azonban kedvezett a búcsúzásnak, mert nyakunkba szakadt az eső és menekült, ki merre látott. Ez meg ugye nem kedvez az érzelgős, nyakba borulós, könny potyogtatós búcsúzkodásnak.
Azt pedig el ne felejtsem, hogy úgy tűnik, a tábor alatt (még) bölcsebb is lett. Többször elmondta, mi jár a fejében: néha legszívesebben kikönyörögné, hogy hazajöhessen velünk, de ha hazajön, akkor meg azon törné a fejét, hogy mit veszített.
Mondanom sem, kell, hogy én meg legszívesebben a hátamra kötöttem volna és hazahoztam volna.
Tanulságot egyelőre még nem szűrnék le az egészből. Majd ha pénteken hazajön.
Zárójel, kicsivel később: azt hittem, hogy Bende és Panni lazán venné egy ilyen táborban az akadályokat és őket egyáltalán nem félteném ennyire. De, amikor a második fogásért akartunk sorba állni a kondér előtt és Panni kezébe nyomtam a tányért, amiből már megette a levest, akkor undorral az arcán kiszakadt belőle: Ugyanebből?!?!?!?! A kis elkényeztetett leányzóját neki!:)))))
Zárójel, kicsivel később: azt hittem, hogy Bende és Panni lazán venné egy ilyen táborban az akadályokat és őket egyáltalán nem félteném ennyire. De, amikor a második fogásért akartunk sorba állni a kondér előtt és Panni kezébe nyomtam a tányért, amiből már megette a levest, akkor undorral az arcán kiszakadt belőle: Ugyanebből?!?!?!?! A kis elkényeztetett leányzóját neki!:)))))
Ó, Julcsi, hát most irigykedek kicsit, Levire. Én nagyon-nagyon szerettem az ilyen tábort, és hiányzik. Ahogy a képeket nézem, profin megcsinálták az egészet, nálunk sose voltak ilyen masszív polcok. A nomád tábor már csak ilyen. Akinek meg nem annyira a stílusa, azt még jobban megedzi, ha kibírja, ahogy írtad is.És jó értelemben. A cserkészek meg már csak ilyenek, amilyenek, és szerintem mindenhol. A cuccok miatt ne aggódj, nekem szinte sose jött egyben haza cipőm, de a ruhák túlélték, az utólag szörnyűnek ítélt füstszag ellenére.:)
VálaszTörlésHú, de nagyon nehéz lehet azért így elengedni, nekem elég volt már az óvoda...:D
Most már nem a nomádság miatt aggódom. Illetve nem is aggódom, csak izgulok. Jó idő legyen, ne essen az eső, ne fújjon a szél, ilyesmik.
TörlésSzóval, az én kisfiam akkor volt 5-s el ment táborozni az iskolával, nagyon akart, pedig én gyanúval éltem, hogy valami nem fog stimmelni
VálaszTörlésNem voltak elkényeztetve, ennek ellenére a nagyobbik fiam nagyon anyás volt! :):( kicsi korában sokat voltunk csak kettesben.
Úgy is lett, a sok napon való gyaloglástól a megterheléstől az én kisfiam úgy döntött haza indul, fogta a cókmókját és gyalog (állomás 5 km-re) egyedül elindul az állomásra! A szerencse, hogy a diákok időben szóltak a tanároknak és még éppen elcsípték, mielőtt felszállt volna a vonatra (el sem merem képzelni mi lett volna ha sikerül neki. Még két napig bírta a tábort, miután vissza vitték, aztán egy kísérő tanár 4 nappal hamarabb haza hozta. Ami a szerencse, hogy akkor még otthon voltunk és nem mentünk el papával kettesben nyaralni! Hova kihez viszik akkor. Következő évben újra próbálkozott, hogy menni akar, de nem mertem megkockáztatni, hogy elengedjem, így maradt a napközis tábor :( ami tudjuk egy nem egy minőség, de legalább volt. Szóval, nyugodj meg, a képeken látva az arcát nincs miért aggódnod, és tudod az égiek is ott vannak :)
Egyedül a felnőtt hiánya, az ott lévő fiatalemberek tapasztalatlansága aggaszt még egy kicsit. Levin kezdenek mutatkozni a kimerültség jelei, ami vezethet nála asztmás rohamhoz is. Na, ettől félek igazán.
TörlésJulcsi, szerintem nevelted te olyan ügyes, önálló, felelősségteljes, okosnak Levit, h megállja ott a helyét, a körülmények ellenére is, bízzál a fiadban! A feltételek, mint wc hiánya, sátor, stb., valószínűleg csak minket zavar, őket nem... :-) Mi full komfortos házban vagyunk, de a múlt héten kétszer zuhanyoztak a gyerekeim, és kölcsöngyerekek is, azzal a felkiáltással, h "úgyis fürödtünk a Balatonban este is!" - még nem volt szaguk :-)) Az alvás is hiányos volt, de majd behozzák idővel.
VálaszTörlésAz asztmát remélem, elkerüli Levi, ez tényleg aggasztó lehet, de gondolom, van nála minden felszerelés.
Drukk, h megnyugodj!
De, a vécé hiánya egy ilyen finnyás srácot igenis zavarhat. Konkrétan egy hete;)
TörlésBelevaló srác!!!!!látszik rajta!!!!!A fiúkat ne féltsed!Én a lányt engedtem el mindig nehezen.Azért nekik mégiscsak nehezebb a higiénia hiánya és egyebek..Báááár,ha belegondolok ,akkor 12 éves koromtól én is ilyen nomád körülmények között táboroztam évente és semmi nem hiányzott.Volt lavór és kész.És mindig sátorban akartam aludni,ami úgy is volt.
VálaszTörlésNe félj az asztmától se! Be tudják vinni orvoshoz,ha kell, de úgysem kell.NYUGI Julcsikám!!!!!Jót tesz ez neki!!!
És milyen nagy áldás a mai randa világban,hogy vannak még ilyen jó tábor lehetőségek, társaságok!!!!
Igen, én is így gondoltam már a végére és ezért is irigykedtem egy kicsit. Nekem nem volt ilyen gyerekkoromban (sem):)))
Törlés