Kilenc és fél évvel ezelőtt lezártam magamban egy korszakot, a felesleges dolgokat száműztem a tudatalattimba, gondolván nem lesz rá szükségem már, ne foglalja a helyet. Négy és fél évvel ezelőtt azonban újra elő kellett kotornom azokat a mélyről, ha azt akartam, hogy Veronika Sára is ugyanúgy nevelkedjen, cseperedjen, mint a testvérei.
Sok mindent kellett újra tanulnom, tapasztalnom. Azt például teljesen elfelejtettem, hogy a négy éveseknek soha semmi nem jó, mindig mást akarnak, mint ami van, rendszerint kivihetetlen, teljesíthetetlen dolgokat és mindezt nyávogva, önsajnálkozva adják elő. És azt is elfelejtettem, hogy ez mennyire idegesítő:)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)