Az első hegedűóra után, átszellemült arccal pengeti a tulajdonképpen felismerhetetlen dalocskát. A lelkesedése óriási, még azt is megígérte, hogy tanulni fog, csak csinálhassa. Mert őneki nincs akkora mákja, akarom mondani, esze, mint a fiainknak. Neki bizony kell időt szánni a tanulásra.
a második képben minden benne van...
VálaszTörlésA koncentráció és az átszellemültség:)
TörlésJól áll neki :) én id hegedültem
VálaszTörlésTudom:) S te meg talán arra emlékszel, hogy ő fuvolázni szeretett volna első körben:)
TörlésJaaa, igen, nem is értedtted, miért nem akartam, hogy unokahúgom fuvolázzon (ő egyébkent azóta fagottozni szeretne). Végülis miért kett hegedű? :)
TörlésId=is
VálaszTörlésMost nézem csak a kezét, népi hegedűt tanul?
VálaszTörlésSzerintem ez rendes hegedű. Látod, ennyit értek hozzá:)
TörlésHegedűt pedig nagyon prózai ok miatt választotta: a suliban a furulya és a zongora mellett csak ezt lehet tanulni. Furulyázni már tud, zongora meg nem fér el a lakásunkban. Kizárásos alapon maradt a hegedű:)