Azt válaszolom, hogy azt hiszem, rossz döntést hoztam.
Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy a lelkem egy darabja mindig itthon marad. Minden egyes napba kicsit belehalok. Még csak a harmadik hétnél járunk, de azt érzem, nem megy. Ezt gondolom, amikor délután hazaérvén lazán elalszom ülve, amikor lépten-nyomon sírva fakadok, amikor egyszer csak azon kapom magam, hogy már megint az imákat mormolom.
Kemény fába vágtam a fejszémet és nagyon éles volt a váltás.
Egyenlőre úgy vagyok, hogy csinálom, amíg bírom.
Julcsi, én nagyon régen, több mint hat éve éltem meg ugyanezt, de pontosan emlékszem rám, mennyire gyilkos volt a váltás. Nem tudlak azzal biztatni, hogy napról-napra jobb lesz, mert hazugság volna, az is lehet, hogy egy darabig csak rosszabb lesz - de aztán egyszer csak könnyebb, lazább és mosolygósabb tud majd lenni. Lehet, hogy csak hónapok múlva. De eljön az a nap. Sok erőt!
VálaszTörlésTudom miről beszélsz.Én sok év kihagyás után, mentem vissza dolgozni, nagyon nehéz volt .Főállású anya voltam..Egyedül maradtam a gyerekeimmel.Nálunk a gyerekek segítenek a háztartási munkában, főleg a nagylányom.Esetleg nem mehetsz kevesebb órában dolgozni?Én , most,oviban vagyok segítő és ezt tanulom, amit most te csinálsz.Kívánom, hogy úgy alakuljon az életetek, ahogy mindegyikőtöknek jó legyen!
VálaszTörlésjaj Julcsi, lemaradtam mindenről.... én is egyetértek az előttem szólókkal (bár saját bőrömön ezt még nem érzem), hogy egyre könnyebb lesz. Ők is megszokják és Te is. Csak idő, rengeteg idő. De az biztos, hogy 4 gyerekes anyukának nem való teljes munkaidő, valóban egy 4 vagy 6 órás állás könnyebbség lenne. Ok, tudom hogy az nem nagyon van :-( Kitartást mindannyiótoknak!!!
VálaszTörlésJulcsi, nagy fáziskéséssel érkezem! Most olvastalak pro és kontra. Előttem jársz pár évvel ezzel a váltással, de át tudom érezni, amit írsz! Okosat, biztatót mondani nem igazán tudok, de szívből drukkolok és erőt kívánok nektek!!!
VálaszTörlésSzurkolok én is, hogy rendben legyen minden. Ha nagyon nem megy ne erőlködj, legalább elmondhatod, hogy megpróbáltad! Kitartás!
VálaszTörlésSok erőt Julcsi! Imádkozni fogok érted!
VálaszTörlésA váltás mindig nagyon nehéz és egy picibe is belehal az ember pár hónapra... Adj magadnak időt, a hozzávaló erő már benned van! <3
VálaszTörlésJulcsikám, napi 8 óra? Elhiszem, hogy belehalós, nagyon is. Mondhatnám, hogy jobb lesz egy idő után, magam nem ezt tapasztaltam. Mivel nagyon téged szerettek volna ebben az oviban, megpróbálhatod elérni, hogy kevesebb munkaidőben, akár napi szinten, akár úgy, hogy heti 5 nap helyett csak heti 4 napban. Sokat jelent ám. Nagy ölelés! Editsokadik
VálaszTörlésHogy vagytok Julcsi??
VálaszTörlésén csak most jövök, de nagy a csend...remélem azért, mert jobb lett a helyzet. drukkolok, hogy megtaláld az egyensúlyt!
VálaszTörlés