A nyomorúságos, idegbetegséget súroló helyzet egészen addig tartotta magát, míg meg nem hoztam a döntést: abbahagyom. Súlyos, nyomasztó napok után döntöttem így.
Egyrészről nem vagyok büszke a döntésemre.
Másfelől meg nagyon is büszke vagyok.
Most, hogy már látom a végét, újra tudok mosolyogni.
Hogy hogyan tovább? Nem tudom...
<3 döntést hozni mindig a legnehezebb része a folyamatnak! jobb lesz! :)
VálaszTörlésNemsokára kiderül, tényleg jobb lesz-e:)
TörlésÍrtam már,. de elszállt... :-( Szerintem ne tekintsd megfutamodásnak. Voltál olyan bátor, hogy belevágtál, és vagy olyan okos, hogy felismered, amikor nem megy tovább büntetlenül. Inkább legyél magadra büszke, hogy megpróbáltad, és nem alapból elutasítottad a próbát is. Sok sikert a folytatáshoz, hogy kitaláld, mit szeretnél csinálni, biztos vagyok benne, hogy a sebek némi nyalogatása után előállsz egy a családotok számára megfelelő megoldással :-)
VálaszTörlésÖlellek szeretettel!
Persze, tudom, hogy a lehető legjobb döntést hoztam. Csak néha felülkerekednek a rossz gondolatok is:)
TörlésDehogy futamodtál meg, hoztál egy döntést, ami neked és a családodnak a legjobb.Minden jót kívánok nektek!Egy nagycsaládos anyukának nem is szabadna 8 órában dolgozni, mert az a családra nézve hátrányos.Ha már nagyobbak, akkor könnyebb lenne,de akkor sem egyszerű.
VálaszTörlésIgen, így van. Kár, hogy az anyaság nem kifejezetten választható opció. Márminthogy tényleg anya lehess és ez ne menjen az önbecsülésed, a családi kassza rovására.
Törlés