Félév

Hogyhogy ilyen gyorsan jutottunk el a tanév feléhez? Miért nem szólt senki, hogy az idő ilyen gyorsan halad? 

Na nem, mintha változtatni akarnék bármin is, mert úgy tökéletes ahogy van, csak jó lenne jobban kiélvezni a dolgokat. Például azt az érzést, amikor végigbogarászom a félévi bizonyítványokat és a vigyor menthetetlenül odaragad az arcomra. 

Büszkeséggel tölt el mindhármuké. Nem lepődök meg, hisz mindenki remekül teljesít. Bendéé pont olyan, mint a belefektetett energiájáé, azaz jó, de lehetne jobb is, még akkor is, ha így is ötödik legjobb az osztályban (mert a verseny még mindig fontos :D ). Levinek nulladikos lévén kevés tantárgya van, azokból is összevontak vagy hatot, de még így is több az ötös, mint a négyes. 

Akit viszont feltétlenül és nagy-nagy örömmel kiemelnék, az Panni. Év elején sokat és nagyon küzdöttünk. Hátrányból indult, hisz felsős lett és elkezdtem dolgozni is. Elengedtem a kezét ezen a vízválasztón és ez bizony meglátszott rajta. Szétcsúszott. Most azonban rendeződött a helyzet, kisimult, összeszedte a széthullott darabjait és újra a legjobb barátnők vagyunk. Mindezt pedig egy ( egy négyes híján) kitűnő bizonyítvánnyal is megmutatta. Nekem ez sokkal több, mint egy jeles bizonyítvány. Mert látom mögötte a küzdést, a hisztit, a csapkodást, a majdnem feladást, a bizonyítani akarást, a megfelelni vágyást, az éjszakába nyúló tanulást és mindent, ami az elmúlt félévben zajlott. Összecsiszolódtunk.