Hazaérve a reggeli futásból, észreveszem, hogy itthon felejtette az uzsonnáját. Az órára pillantok, még épp odaérnék az első szünetre. Kedvem lenne itthon maradni és kárörvendően megleckéztetni, de félek, hogy éhen hal, beülök hát futócuccban, vizes sapkával a fejemen az autóba és robogok a suli felé. Szalajtom érte az egyik osztálytársát, majd amikor lerobog a lépcsőn, közli velem:
-Nem kellett volna, mert ma kétszer ebédelek!
(Csak a magamra erőltetett lelkierő tartott vissza attól, hogy ne pöcköljem meg az orrát és ne mondjak valami oda nem illőt.
Egyébként meg hálás gyerek, csak sosem akkor, amikor kellene.)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)