Kismajom

~~~♥♥♥~~~

"Avagy rajongásig szeretem a nővéremet:-)"

Reggel még alszik, amikor a nagyok elindulnak a suliba.

Ébredés után:

-Hol a Panni?

-Suliba ment, a fiúkkal együtt.

-Szeeehereeeheetem Paaahaanniiiiit! (zokog)

-Az elpánt nem jó. (Dumbó)

-Nem tetszik? Pedig szerintem nagyon aranyos. Panni is szereti.

-Elepánt jóóó! Elepántot szejeteeem! Elepánt nadon cukiiii! (ujjong)

~~~♥♥♥~~~

Pinokkió

~~~♥♥♥~~~

"Világot látni vágyok,

semmi mást nem kívánok,

csak jó nagyokat enni,

inni,

aludni,

menni,

gondtalan tekeregni,

amerre visz a lábam."

Napok óta csak ez a kis dalocska jár a fejemben.

És nem csak azért, mert ezt a mesét ajánlottam az együttolvasós blogon.

~~~♥♥♥~~~

Egy remek nap

~~~♥♥♥~~~

Remek emberekkel és remek gyerekekkel, az alcsúti arborétumban.

Ezek a fotók remekül példázzák, hogy milyen jól egymásra találtak a lányok. Egyik kép sem éles vagy homályos teljesen, mégis benne van minden: az az energia, az az önfeledt játék, amire csak gyerekek képesek.

Fotók Vacskamatitól, mert a mi fotómasinánk otthon felejtődött:)

~~~♥♥♥~~~

Utóhatások

~~~♥♥♥~~~

Mire jó a Bakugan azon kívül, hogy értéktelen vacakot (szemetet) közvetít a gyerekeknek? 

Meg lehet tanulni belőle egy néhány soros, irodalmi vonatkozásban szintén nem túl sokatmondó rigmust, miszerint "Sült oldalas, sült oldalas, minden mennyiségben irány a has." 

Hogy mi ebben a különleges? 

Az, hogy miután a gyerek már unásig ismételte, anya megígéri neki, hogy a holnapi tökfőzelék mellé sült oldalas lesz (, amit egyébként még soha nem csinált) és lőn.

A gyerek pedig "Mennyei!" kijelentéssel, tíz ujját nyaldosva kell fel az asztal mellől.

~~~♥♥♥~~~

 Botero (nagy) hatással volt a családra is.

Az inkább édes, amikor Vercsi lapozgatja a füzetet, amit hazahoztunk és kacagva mondja a képeket látván, hogy "hihihi, viccses".

De amikor a legnagyobb, legválogatósabb, ezáltal legvékonyabb, kora ellenére legcsekélyebb súlyú csemete is áttanulmányozza és utána megkérdezi az állát vakargatva, "Vajon ez a Botero engem hogy festene le....?", az már inkább elgondolkodtató.

~~~♥♥♥~~~

Délután

~~~♥♥♥~~~

Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
                                                     
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
                                                       
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs
                                        
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
                                                                       
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt
                                                                           
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”
 „Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                              
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút
                                                                  
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát
                                                
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
                                                     
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok
                                                    
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján
 „Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                                             
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing”
                                            
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
                                                                      
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
                                                      
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
                                                  
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

~~~♥♥♥~~~

Egy hely...

~~~♥♥♥~~~

...ahol nem volt kisebbségi érzésem. Sőt! Határozottan csinosnak éreztem magam:)))

A Szépművészeti Múzeum kiállításait volt szerencsénk megnézni tegnap este, köztük Fernando Botero kolumbiai festő műveit. Minket lenyűgözött (nem csak a fent említett okok miatt:D) és alighanem egyedül voltunk ezzel, mert mindenki csúfnak találta, aki a tárlatvezetésen velünk együtt vett részt és furcsán néztek rám, amikor természetesnek tituláltam. Kinek mi a természetes, ugye?

Megnéztük mi utána Klimtet is a bécsi szecesszióval, de olyan mély nyomot, mint Botero nem hagyott bennünk. Azt hiszem, rossz volt a sorrend...

~~~♥♥♥~~~

Ragozás

~~~♥♥♥~~~

Két dalt szoktam nekik énekelni a mese és a villanyoltás után: A part alatt Vercsinek, Kicsi vagyok én Panninak. (Hogy ezek nem altatódalok? Nem baj, lassan éneklem:D)

Délben Vercsi Panni ágyán alszik, elolvastuk a mesét, elénekeltem a dalát is, de ez neki nem volt elég.

-Anya! Énekeld el, Kicsi vagy!

~~~♥♥♥~~~

A futás és én

~~~♥♥♥~~~

Feladtuk.

Egyenlőre legalábbis.

Edit egy kommentben rávilágított, hogy lehet ezt okosabban, ésszerűbben is csinálni. Most gyalogolni  (nem sétálni!) járok esténként. (Na jó, nem minden este) És jó! Nagyon élvezem. 

Míg a futás kínszenvedés volt és úgy kellett rávennem magamat, hogy futóruhába bújjak és lemenjek, addig most könnyedén felkapom a melegítőt és tudom, hogy egy kellemesen elfáradós háromnegyed óra vár rám.  Ma este haza sem akartam jönni...

Míg a futásra koncentrálnom kellett és nem tudtam zenét hallgatni közben, addig most bedugom a fülembe a hallgatót és nekivágok. Tán még dalolok is közben:) (Egy dolog van, amin még gondolkodom, hogy beszerzek egy saját MP3 lejátszót, mert apa alternatív rock zenéje nem épp az én világom:D)

Köszönöm Edit, hogy segítettél!

~~~♥♥♥~~~

Testvérek

~~~♥♥♥~~~

Honnan lehet tudni, hogy ők négyen testvérek? 

Onnan, hogy amikor önállósodnak, mindannyian eljátszák ezt:

(Ez egy szemeteskuka, benne a pisis ruhával:D)

Azt hiszem, akad még néhány "testvér" szerte a világban:)

~~~♥♥♥~~~