Eszternek

Sokan nem értik, miért is csinálják ezek az emberek. Bevallom, én sem értem. De ez egyáltalán nem számít. A lényeg, hogy megcsinálták, átléptek a saját korlátaikon és ezzel bizonyítottak. Nem másnak, hanem saját maguknak.
Nekem egy baba megvarrása a cél, ennyit tudok. Más egy finom ebédet főz. Egy harmadik leugrik egy repülőről, ejtőernyővel a hátán. Megint más megmássza a Himaláját. Olyan is van, aki regényeket ír. Meg olyan is, aki felkarolja az árvákat. Akad, aki az udvart söpri össze. Esetleg életeket ment. Egy triatlonista, egy sportoló meg teljesíti a hosszútávú triatlont. Ennyi:)

http://hvg.hu/plazs/20140729_magyar_Iron_Man_verseny_2014?fb_action_ids=686193101436018&fb_action_types=og.recommends

Újra vasember

Már csütörtökön elutaztunk, kissé megfogyatkozva, hogy részt vehessünk a tésztapartin.

Pénteken, a hivatalos megnyitón már éreztük, hogy nincs visszaút.

Szombaton pedig hajnalban keltem vele együtt, hogy érezze, vele vagyunk. Nincs egyedül azon az úton, amit célként tűzött ki maga elé: 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás. Őrültségnek és felfoghatatlan célnak tartjuk, de támogatjuk és szeretjük, bármi is lesz a vége. 

Egész nap csak felé gondoltunk, ha tudtunk róla valamit, ott voltunk. Enni, inni vittünk neki és tudtuk, láttuk az elszántságát, a teljesíteni akarását. Az a két defekt sem szegte kedvét, amit útközben kapott, bár sokféle gondolat megfordult a fejében, még a feladás is. De hála annak a nagy ironman családnak, aminek most már ő is tagja, mindig akad egy segítőt társ, aki csakúgy, mint ő nem az időre hajt és megáll segíteni.

Aztán késő este már tudtuk, meglesz ez. Újra megcsinálja, ahogyan tavaly is. Mi pedig ugyanolyan büszkék voltunk rá, mint tavaly is.

A tésztapartin még nyoma sem volt aggódásnak, féltésnek. Még simán csak élveztük a bulit.

Még látszólag nyugodtan iszogatjuk a reggeli kávét, de a zabszem-effektus már erősen dominált.

Akkor még azt hittük, 14 óra múlva találkozunk ugyanitt. De egy kicsit több lett.

A harmadik körének vágott neki, még mosolyogva.
Hisz a tartalék gumibelsők már ott voltak a zsebében. Újabb defektre felkészülten.

Vége a bringás résznek, amitől leginkább félt.
A vigyor letörölhetetlen az arcáról. De azért én úgy vélem, már csak a mi megnyugtatásunk vele a célja.

  

A célegyenesben, háta mögött egy maratonnal.

Boldog ő, csak nagyon fáradt.

Eredményhirdetés előtt másnap reggel.

Nagyon sokan csinálták végig. A leggyorsabb kevesebb, mint 8 és fél óra alatt.

Még mindig azt gondolom, hogy az igazi vasember nem az, aki megcsinálja kevesebb, mint 9 óra alatt. Természetesen az ő teljesítményük sem kisebbítendő egy fikarcnyit sem. Hisz az az alázat és a rengeteg lemondás, amivel ők ezt  végigcsinálják, ugyancsak elismerésre méltó.

De számomra mégiscsak az az igazi vasember, aki a teljesíteni tudás reményében vág neki ennek az embert próbáló távnak. És ezt nem csak a büszkeség mondatja velem.

Erről írtam a tavalyi verseny után és a véleményem még mindig ugyanaz:

http://www.extrememan.hu/hu/node/1256

Nos

Ülünk a földön, a játékokkal teleszórt gyerekszobában. Én azt hiszem, belerévedtem a semmibe, mert egyszercsak azt a kérdést intézi hozzám legkisebbem, hogy:

-Meghoznád végre a döntésedet? Icikézzünk vagy plémobilozzunk?

Ha innen nézem, már mennie kellett volna iskolába...

Hegytetőn

Egyedül tölteni a hétvégét, gyerek, férj és minden kötelezettség nélkül, már maga főnyeremény.

De szerelmes mms-t kapni vasárnap reggel és hogy még ott, Dobogókő tetején is felém gondol, hát az minden, de minden jó érzést képes felülírni.

Ha nem velünk történne és nem élném át személyesen, azt mondanám, ilyen csak a mesében létezik, hisz idén leszünk tizenhét éves házasok.

Máskülönben őt ez várta egyik reggel a konyhában :)

Szinkron

Volt szinkronbemutató az idén is. Három kis barátnő állt össze, keresett zenét, találta ki a koreográfiát és adta elő a számot.

Nem vagyok elfogult, vagyis dehogyisnem, nagyon is, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy nagyon ügyesek.

Duplázott

Nem tudom, lesz-e olyan, hogy már nem futják el a szememet könnyek, amikor célba ér. Mert minden egyes alkalom győzelem, még akkor is, ha 199.-ként ér be. A saját győzelme.

Mondtam, hogy nem kéne ilyen arcot vágnod!! :))))

Az utolsó etapnak, a 21 km-es futásnak már elég elgyötörten vágott neki. 

♥ A mi saját hősünk ♥

Nem is tűnik 300nak...

Máglyarakás

Milyen jó volna, ha az én nagylányom most nem táborban lenne és megcsinálná helyettem a maradék kalácsból a máglyarakást, mint Anyák napján....

Fotósuli

Köszönöm a ZebrArtnak! Egészen jól éreztem magam.
(Tegnap este, mikor az utolsó fotósulis alkalom után randiztunk, Férjúr azt mondta, virulok ☺)

Brutális

Őrült (jó) futás őrülteknek.

Itt még hiszik, hogy jó lesz ez

Futam előtt tisztán és üdén. Meg még mosolyogva is:)

Az első körnél még mindig mosolyog

Ő még a másodiknál is poénra vette a figurát. Miért is ne tette volna?

Na, ő már az elsőnél sem volt túl boldog. Bánta már az egészet (szerintem), de a büszkesége nem engedte, hogy visszaforduljon (szerintem) 

Szerintem ez egy remek kép, bár a fotós kollégák biztos találnak benne némely kivetnivalót.

A kacsintás egy hasonlóan mocskos nőnek szólt. Na jó, nem is!

Kockahas megvan?:))))

A család feje és hős oltalmazója:)))))))))))))

Őrültek névsora
FÉRJÚR, aki mindenféle buliban benne van, a lényéből fakad a jókedv
BENDE, aki sportolásra lusta, de ha egy jó buli ígérkezik, bármire kapható, különösen, ha úgy lehet koszos, hogy azanyja nem szól rá, legyenszívesmosakodjonmegvégre
LEVI, aki már pici gyerekként is a könyökére esett, nehogy a keze piszkos legyen