Túl az első napon

Ott, abban a régiben, már egy ideje nem éreztem, hogy a gyerekeim jó helyen, jó kezekben lennének. Annyi sok apró kellemetlenség és rossz dolog történt és csak gyűltek, csak gyűltek a tüskék. A gyerekekben talán nem is annyira, de bennem nagyon. Nagyon-nagyon.

Aztán jöttek a kósza hírek, később már a bizonyosak, hogy adódik egy újabb lehetőség. Egy olyan iskola, ahol hasonszőrű emberek, hasonszőrű gyerekei járnak. Rengeteget gondolkodtunk, nyílt napokra jártunk, meghallgattuk a jó és rossz véleményeket, az irigykedőkét és a szimpatizánsokét. Aztán számtalan átbeszélgetett óra, megannyi álmatlan éjszaka és újabb kellemetlen percek után döntöttünk. Megyünk. Mindannyian, családilag. Fájó szívvel és félve, de megyünk.

Az elmúlt hetek, napok eseményei eddig azt bizonyítják, hogy jól döntöttünk. Együtt takarítottuk az iskolát, kentük a szendvicset, jártunk ismerkedő kirándulásokra és csupa olyan pozitív élménnyel gyarapodtunk, aminek ott, a régiben nyoma sem volt.

Ma, az első tanítási nap után azt érzem, hogy igen ez kellett, ez hiányzott. Jó helyen vannak, vagyunk. 

Levente, akit leginkább féltettem, hisz nem egy könnyen nyíló gyermek és már csak két éve lett volna hátra a középiskoláig, egy fiatal férfi osztályfőnököt kapott, akit már a bemutatkozó filmje alapján a szívembe zártam. Azóta csak méginkább.

Bende négy régi osztálytársával együtt kezdte itt az új tanévet. Őt nem csak ezért féltettem kevésbé, hanem mert sokkal könnyebben barátkozik, bár ennek ellenére rettenetesen izgult és izgul még most is. Egy édespofa, idősebb tanárnőt kapott, aki maga mellé válogatta a jó matekosokat, mert imádja a matekot (Kriszta!:D). Bendét már rögtön az ismerkedős kiránduláson a szívébe zárta, megállapította, hogy ez egy nagyon rendes gyerek és a tanítás utáni szülői diskurzus alatt elvegyült közöttünk, minden gyerekhez volt egy kedves szava, ám egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ők ketten félrevonulnak és rövid eszmecserét folytatnak a törtek mibenlétéről:)

Panni, akit leginkább "menekíteni" akartam, egy Nyitra vidéki, fiatal tanítónőt kapott. Legszívesebben megölelgetném, kedves, ízes beszédéért, nyíltságáért, határozottságáért. Hálát adok a Jóistennek, hogy úgy gondolta, ebben az iskolában fog tanítani, most költözött ugyanis Budapestre, úgyhogy a helyzet neki is új. Elérkezett a várva várt nap - végre gyermekek kacagásával, csacsogásával telnek meg a Szent Benedek Iskola folyosói és tantermei. Az első mondat a tegnapi leveléből. Nem csodálatos?

Csupa-csupa olyan dolog, ami eddig hiányzott.

Azt hiszem, megnyugodhatunk.

Megérkeztünk, jó helyen vagyunk.