Kifakadásom oka Csillagosnál keresendő.
Nem irigységről van itt ám szó, bár..., hanem mélységes tiszteletről, hogy megcsinálta.
Gyakran írtam már arról, hogy mennyire utálom ezt a testet, amiben most már öt éve leledzem. Visszasírom azt a hajdanvolt kívánatos és (akkor sem teljesen) karcsú testet, aki valaha voltam. Mert akkor jól éreztem magam a bőrömben és nem okozott problémát a póló-farmer összeállítás sem. Elhitetem magammal, hogy jó ez így, ahogy van, hogy nem tehetek semmit, de aztán mindig jön egy pillanat, egy apró gondolat vagy egy rossz nap és rájövök, hogy ez csak önámítás. Nem vagyok jó így saját magamnak. Mert mondhatják, biztathatnak azzal, hogy belső kisugárzás, meg négy gyerek, meg már nem vagy fiatal, meg még hirtelen nem is tudom mit. Akkor és ott talán még el is hiszem, de aztán tükörbe nézek vagy bemegyek a városba és látom, amit látok.
A sok süket duma lényege az, hogy ma reggel Csillagos bejegyzése után rádöbbentem, akaraterő nélkül nem megy. Anélkül nem ér semmit egyetlen fogyókúra vagy elhatározás sem. Tehát levontam a következtetést: akaraterőre van szükségem. És ez sokat segíthet az élet más területein is.
Innentől kezdve tehát
AKAROM...
AkArOm...
AkaRom...
Akarom...
akarom...
akar...
kar...
nem megy...
nem megy...
nem megy ...
:)
:)
:)
:)
de megy, de megy, de megy! csak határozd el és kis lépésekkel haladj, ne lehetetlent akarj azonnal. kezd úgy, h nem vacsorázol kenyeret, csak felvágottat és mellé zöldséget. vagy salátát, abból sokat is lehet. vagy natúr joghurtot. ha van pár nap sikerélményed, mindig bevezethetsz új dolgokat, de ne egyszerre minden megszorítást, mert akkor elmegy a kedved az élettől. akkor meg bejön az, h minek élni, ha semmi öröm nincs benne és elveszett az ember - ismerem ezt :-)
VálaszTörléshajrá! :-)
Ezeken már túl vagyok:( Hidd el, nem a keserűség beszél belőlem, hanem a tapasztalás:(
Törlésúgy érted, h keveset eszel és mégsem fogysz? mert én is sokáig úgy voltam vele, h torna plusz kevés kaja mellett nem fogytam, már a férjem is mondta, h ennyitől ő már dobálná a kilókat, és most picit megindult lefelé a súly. (csak el ne kiabáljam...) már ott tartottam, h mindegy, minek ne egyem a finom kis kenyereket, ha így se, úgy se fogyok, aztán gondoltam, még egy nekifutás, és most valahogy jobb. lehet, h a tavasz teszi, lehet, h van abban valami, h nem mindegy, melyik évszakban kezdi az ember (újra).
VálaszTörlésill. még azt nem tudom, hogy ez a műtéttel van összefüggésben nálad? mármint azt értem, h utána/amiatt szedted fel a felesleget, de akkor most ezt le lehet adni, vagy egészségügyileg nem megoldható, mondjuk a gyógyszerek, vagy tudomisén mi miatt? mert ha ez utóbbi, akkor nem a te akaraterőddel van a probléma :-) bocs, csak nem teljesen értem a dolgot, nem kutakodni szeretnék, vagy ilyesmi, félre ne érts, inkább segíteni, ha tudok biztatással, ha meg nem tudok, akkor szólj, hogy duguljak el :-)
VálaszTörlésNem tudom, Kriza! Talán a gyógyszer, talán a rossz időzítés, talán a feladás. Nem tudom...
Törlés