Éj sötétség birodalma...

Szellemekkel suttogott Esztergomban:)

Panninak

Eme jegyzet keletkezett gyermeknek, mely egyed neten lesne bele jelen helyzetbe.

Drágám!
Ilyen most, vasárnap délután a régi szobátok.

Ilyen pedig az új szobátok...´
Egyenlőre még csak a falak szép, új színét tudjátok megnézni, semmi egyebet:(

Még beletelik néhány napba, míg festék kerül a maradék két szoba falaira is (hétfő, kedd). Ha az megvan, akkor végre helyére kerülhetnek a bútorok (ebben is lesz pici meglepetés!:D) és kezdődhet a csinosítgatás. Mire hazajöttök, minden készen lesz!
Szeretünk benneteket!

Dezsavú (ejtsd: deja vu)

Itt tartunk most.
Ugyanott, mint három napja, amikor hozzákezdtünk.
Ácsorgunk.
Toporgunk.
Várunk.

Eme jegyzet gyermekeknek, melyek nem ehelyt leledzenek:)

Önismeret

Az a jó abban, ha az embernek a barátnője a terapeutája, hogy olyan dolgokat is elhisz neki, olyan dolgokat is elfogad tőle, amit másoktól, egy idegentől sosem. És hogy szembesülnie kell saját magával, az kegyetlen. Szükséges, de fájdalmas. Ám felemelő és önbizalomnövelő is egyben.

A kezelés kranioszakrális része zseniális, képes vagyok bealudni az egy óra végére és olyan kipihenten, boldogan ébredni, mint ami ritkán esik meg az emberrel.

Azt is nagyon élvezem, amikor köpölyözés közben masszíroz.

Meg azt is, hogy képes vagyok azt érezni nála, hogy vagyok valaki, érek valamit.

De a házi feladatai! Na, azok kemények.

Az első és legfontosabb például az, hogy reggelente nézzek bele a tükörbe és mondjam azt magamnak, szeretlek. Nehéz és még nem nagyon megy.

Van egy másik is, amit még mindig nem tudtam megcsinálni: összeszedni és felírni a jó és rossz tulajdonságaimat, úgy hogy az első alkalom után úgy engedett utamra, hogy ne bántsam magamat. Hát hogy lehetne ezt megcsinálni?

Mindeközben meg azt érzem, hogy jól vagyok, sokkal jobban. Képes vagyok olyan gondolatok megfogalmazására, amik a saját szememet is felnyitják és eljutni oda, amit a lassan 37 év alatt sem vallottam be magamnak: ha már jól leszek, akkor ki fog engem sajnálni? és ha nem sajnálnak, akkor hogy fognak rám figyelni?

Az önismeret piszok nehéz. De ha jó kezekbe kerülsz, akkor el tudod hinni, hogy van remény és úgy is lehet élni, hogy szereted és elfogadod saját magadat

Szülő negyedszerre

Kilenc és fél évvel ezelőtt lezártam magamban egy korszakot, a felesleges dolgokat száműztem a tudatalattimba, gondolván nem lesz rá szükségem már, ne foglalja a helyet. Négy és fél évvel ezelőtt azonban újra elő kellett kotornom azokat a mélyről, ha azt akartam, hogy Veronika Sára is ugyanúgy nevelkedjen, cseperedjen, mint a testvérei. 

Sok mindent kellett újra tanulnom, tapasztalnom. Azt például teljesen elfelejtettem, hogy a négy éveseknek soha semmi nem jó, mindig mást akarnak, mint ami van, rendszerint kivihetetlen, teljesíthetetlen dolgokat és mindezt nyávogva, önsajnálkozva adják elő. És azt is elfelejtettem, hogy ez mennyire idegesítő:)

Túléltük

Megjött. Itthon van, a mi óvó karjainkban:)
Koszosan, szutykosan, éhesen, de telve élménnyel és jókedvvel.
A szemünkben pedig nőtt egy óriásit. Mondhatni férfiként jött haza. De egy-két évvel mindenképpen öregebben.

Spontán

Reggel úgy ébredni, hogy menjünk a Velencei-tóra fürdeni, rövid rábeszélés után útnak indulni, kemény 570 forintot fizetni az oda-vissza vonatjegyért, gyorsan a vízbe beszaladni, remegő szájú kisleányt szárazra törölni, hekket enni ebédre, olyan jóféle naptejet használni, amitől hófehér lesz az ember bőre és nemhogy a vízben nem ázik le, de még a szappanos zuhanyozás után is nyoma marad, labdázni a vízben, iszappakolást tenni anyára, elpilledve gyorsvonatra szállni a hazafelé úton, otthon apa ölelő karjaiba szaladni, több kilónyi iszapot kivakarni a kád aljáról zuhanyozás után. 

Na, ezek egy jó nap ismérvei.

Friss

-Megkóstolod életem első csemegeuborkáját?
-Te csináltad???
-Mh.
-Uborkát???
-Mh.
-Te ültetted?
-Nem, csak elraktam.
-Hova?
-Üvegekbe.
Közben a szájába rakom az első falatot.
-Ez k..va jó!!! Basszus!!! (Bocs! A szerk.)

Számolgatok

Hálás vagyok Zazának ezért az oldalért.

Mert sokkal többet ugyan nem eszem most sem, mint eddig, ám oda tudok figyelni arra, hogy mit. Amit pedig eszem, azt gondosan lemérem, könyvelem és látom, hogy ehetek-e még és mennyit.És az sem utolsó szempont, hogy kiértékeli az ételek összetételét (nálam valahogy mindig a szénhidrát van többségben:D) és a napi vízfogyasztást is lehet vezetni, ami nálam szintén nagyon fontos, mert az ivásról hajlamos vagyok elfeledkezni.

Messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni, mert még nem csinálom olyan régóta, de az sokat jelent, hogy tegnap például egy barackos muffinnal többet ettem, mint kellett volna és este még elmentem egy kicsit bringázni. Ami jól is esett meg a rend is helyreállt.

Szóval, Zaza, hálaénekem zengedez:)