Onnan tudom, hogy kezd elfogyni a húsvéti, igen jól tartalékolt csokikészlete, hogy újra minden nap igyekszik és csinálja a feladatokat.
Nálunk ugyanis a kötelező feladatok úgy működnek, hogy mégsem kötelezőek. Van egy táblázatunk a hét napjaival, a gyerekek neveivel és az elvégzendő feladatokkal. Nincs kijelölve, hogy ki mikor és mit csinál, hanem ha épp van ideje vagy épp megkérem és neki még hajlandósága is van, megcsinálja és kitűzheti a megfelelő helyre a kis cetlit.(1) Gondolhatnánk, hogy ez így cseppet sem motiválja a gyerekeket, de én azt mondom, hogy mégis. Régebben ha egy héten legalább hét feladatot elvégzett, akkor kapott egy tábla csokit. Aztán később arra gondoltunk, hogyha már megdolgoznak érte, akkor kapjanak zsebpénzt.(2) Így ugye, hogy máris tettrekészebbek a gyerekek? Mert egyedül megenni egy tábla csokit, amit máskor hat felé kell osztani, igenis nagy szó. A pénz, amiért pedig becsülettel megdolgozik az ember, elérhető közelségbe hozza a vágyott simogatós telefont, pl.
 |
| Ugye, látható, kinek van fogytán a csokija?:) |
(1) Van olyan, hogy a heti hét feladatból minden napra jut egy. Olyan is megesik, hogy hétfőn megcsinálja mind a hetet és akkor kényelmesen hátra dől. De az is megesett, hogy szombaton kapott észbe és a maradék két nap alatt gyorsan elvégezte, amit még lehetett.
(2) Érdekes volt megfigyelni a gyerekek reakcióját, amikor elmondtam nekik, mire jutottam és választhatnak: pénz vagy csoki. Bende, aki vágyja a simogatós telefont, rögtön kérte a pénzt. Levi, akinek nincsenek nagy igényei, maradt a csokinál. Panni nem tudott dönteni és erősen ingadozott a csoki és a pénz között, de amikor Bende rávilágított, hogy ha pénzt gyűjt, akkor azt arra költheti, amire szeretné és lehetne Monster High babája. És Panni szemében fény gyúlt, a pénz mellett döntött. Vercsi meg egyszerűen fütyül az egészre, ő segít mindenféle "haszon" nélkül is:)
(Megnéztétek a linket? Ugye világos, hogy én ezt a babát önszántamból miért nem engedem?)
